Az a szerencse ért, hogy megismerhettem egy lelkes társaságot a
kertnezoben.hu csapatát. Az ő kiváló szervezőmunkájuk eredményeként jutottunk el egy igazi japán teadélelőttre. Az idei első meglátogatott magánkert egy kicsi örökzöld ékszerdoboz a Tündérkert volt. Igazán büszke voltam magunkra, ahogy elszánt angol kertlátogatókat is megszégyenítő módon, rezzenéstelenül álltunk az esernyőinkkel a kertben, tudomást sem véve az egyfolytában szakadó esőről. Igazi kertészként megszoktuk már ezt szerintem.
A kert elbűvölő volt. El tudom képzelni milyen örömet okozott a sok örökzöld beültetése. Ráadásul a kert sok apró, ám annál fontosabb részletének megvalósítása is, hosszan tartó feladat elé állíthatta a kert alkotóját és ő kiválóan vette az akadályt. A kertnek van lelke. Lehet benne érezni a célt, amiért létrehozták.
Mert szerintem a jó kert valamilyen céllal készül. Oka van annak, hogy belekezdünk az építésébe, és oka van annak is, hogy sok időt, energiát és figyelmet szentelünk a megvalósításának. Ebben a kertben, - bár még korán sincs kész - már létrejött az egység és a harmónia. Innentől a növekedésé az út, és talán ez az, ami némi problémát fog okozni én úgy érzem a jövőben. Nem tudom elképzelni, hogy ennyi cédrus és fenyő jól megfér majd egymás mellett ráadásul a tulajdonos, még további cseresznyefa beszerzését is tervezi...
Szóval a kert azért volt nagyon jó, mert odamentem és egyből otthon éreztem magam benne. Miután végigjártam megértettem, mi miért van ott, mi mit szimbolizál, és a tulajdonosnak tökéletesen sikerült kifejeznie vele azt, amit akart. Sőt, megteremtette kedvenc időtöltésének, a teázásnak is egy remekbe szabott környezetét.
Gondolom tavasszal és nyáron, még szebb arcát mutatja majd a kert, amikor a hagymások és az évelők is előbújnak. Akkor is visszamegyek és készítek fotókat ha lehet. A Kertnézőben program keretében úgy tudom van erre lehetőség.
