Pontosabban úgy, hogy tavasszal meglátom az első virágzó üvegházi növényt, aminek a színei levesznek a lábamról és lőttek a télen gondosan megtervezett új színkompozíciónak a kertben. Szóval meglátom a növényt, beleszeretek, hazaviszem és rájövök, hogy nem tudok mit kezdeni vele, mert nem tudom szervesen beleilleszteni, a már egyébként is meglévő virágszínek közé. DE AKKOR MINEK VESZEM MEG??? Komolyan nem tudom.
Talán mert olyan színei vannak, mint a cukorkának?
Mindenesetre hálás vagyok a holland kertészeknek, hogy ilyen vad dolgokkal örvendeztetik meg a vidéki háziasszonyokat, mint pl. ezzel a szinte begóniának tűnő primulával is.
Nem hittem el, már ez elején sem, hogy kék lesz ahogy a kép jelzi, de azért egy lilában reménykedtem. Nos, ez lett belőle. Jó, jó azért annyira nem vagyok csalódott, mert a virág gyönyörű, DE NEM EZT ÍGÉRTÉK! :-)
Szóval, minden idény így kezdődik, némi bosszankodással, szerelembe eséssel és újratervezéssel...és persze krókuszokkal és hóvirágokkal!
