Ismét feltámadt bennem a vágy a parasztkert iránt. De egy olyan ,,igazit" szeretnék, ami nem csak úgy néz ki a virágoktól, mint egy parasztkert, hanem funkcionálisan az is. Ehhez azonban állatokat is kellene tartanom - amit persze nem fogok a kezdeti időkben legalábbis.
A parasztkert emlékeim a Tisza mellékéről származnak, ahol a puha öntéstalajokon látszólag játszi könnyedséggel kertészkedett minden idős néni. Amikor ott nyaraltam, olyan kicsi voltam, hogy a dáliák magasabbak voltak mint én és a hatalmas futóbabok és paradicsomok között bújócskáztunk. Sarkantyúkával és büdöskével volt beültetve minden előkert, meg margarétával és rózsával. Semmi rendszer nem volt semmiben, de minden csupa virág volt.
És amiért a régi emlékek között kotorászgatok itt, annak az az oka, hogy előbújtak végre a haranglábjaim! Aminek a magját és néhány tövet is anyukámtól kaptam pár éve. Ő meg az ő anyukájától sok évvel ezelőtt, aki meg az ő anyukájától, azaz az én dédnagyanyámtól hozta, abból a bizonyos Tisza menti kertből...
 | |
| ugye gyönyörűek? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése