Tavaszi munkák

Már amikor elindult a láncfűrész tudtam, hogy a leeső meggyfaág kárt fog tenni valamiben. És igazam lett. Az egyik legszebb, bordó törzses rózsám, hatalmas reccsenéssel feküdt el a földön. A nagybakancsú favágó zavarában hátralépett és még egy kibújt liliomomnak búcsút inthettem. Miután eloldalgott, én meg lehajoltam a Hommage de barbara teteméért, és nagy örömmel láttam, hogy nem az ő törzse reccsent, hanem az ültető karója áldozta fel magát a gazdavirágért. Tettem mellé egy másik támasztékot és remélem a meggyfa árnyékától megszabadulva, a kis incidens ellenére újult erővel fejlődik tovább.

a szépséges majdnem áldozat a Hommage de Barbara (Delbard)

Ezt a hajtást nézzétek. Az ibolya jó méretarány! Belőle fejlődik ki a 2 méter magas korbácsliliom. Tavaly az egyik nem nőtt ki, de idén kiderült, hogy megvan a pár! (Törnöm kellett volna a fejem, honnan szerzek be még egyet...)

De egy kicsit visszatérve a Hommage de Barbarához. Erre a rózsára nagyon büszke vagyok. Nem csak azért mert igazi ritkaság, hanem azért is mert különleges módon jutott hozzám. Mivel még nem vásárolható meg, úgymond bartereztem, de hogy miért, azt nem árulhatom el, meg azt se hogy kivel...csak annyit, hogy ez egy olyan igazi ,,jó tett helyébe jót várj" dolog volt :-)

gyönyörűen fejlődik, terebélyes koronával még impozánsabbak lesznek a sötétbordó virágok

egy régebbi bejegyzésben bővebben a rózsáról: http://majus42.blogspot.hu/2012/06/hommage-barbara.html